1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. nem most, hanem később. | <jövőbeli előidejűséget kifejező mm-ban.> ha majd elkészültél, szólj. | ▸ majd csak majd csak lesz valahogy! | <fenyegető értelmű m-okban.> majd adok én neked!

2. <gúnyos, tagadó, tiltakozó kif-ek nyomósítására.> ▸ majd bolond leszek! ▸ majd éppen ő!

3. (ksz-szerűen) vál aztán, később. | (kapcsolatos m-okban) ▸ majd , majd az örömtől majd sírt, majd nevetett.

[?↔ma ]

majdnem. majd kipukkad; ▸ majd mit mondok mondtam

[←majd¹ ]

1. föltéve (azt az esetet), hogy ... ha megkérdeznek, felelek. | <szerénykedő v. óvatos kif-ekben.> ha nem tévedek ... | <nyomatékos állítást bevezető, gyak. hiányos mellékm-ban.> ha valaki, hát ő megteheti. | <kirekesztő, megszorító értelmű összetett m-ban.> hol, ha nem itt? | <fogadkozás- v. átkozódásszerű m-ban.> süllyedjek el, ha láttam! | <önállósult mellékm-ban, olykor kételkedés v. elégedetlenség kif-ére:> legfeljebb. tízen ha voltunk.

2. <időviszonyt feltételszerűen kifejező m-ban:> amikor, ill. vhányszor. ha befejezted, szólj!

3. <a főm tartalmát megokoló, magyarázó mellékm kötőszavaként.> ha megígérte, miért nem jön? | ▸ ha én mondom csináld, ha mondom, mert ... | <ellenvetést tartalmazó, érzelmileg színezett mellékm-ban.> emelné, de ha nem bírja!

4. <megengedést kifejező mellékm-ban.> ▸ ha is ▸ ha sem ha akarna sem tudna. | ▸ ha ugyan nem megér egy ezrest, ha (ugyan) nem többet. | <a főm-beli kijelentés nyomósítására.> ha neki jó, nekem is az. | <páros haszn., hangsúlyosan:> akár ..., akár ... ha sikerül, ha nem, megpróbálom!

5. <olyan mellékm-ban, amely feltétel-, ill. megengedésszerűen fejti ki, mire vonatkozik a főm-beli állítás.> nem bánom, ha itt maradsz is.

6. <óhajtást kifejező egyszerű m-ban.> ha én is ott lehetnék!

7. nép <ellentétes mellérendelő m-ok között:> hanem. nem kék az, ha zöld!

1. elav vajon mikor?

2. irod v. nép vajon ... (-e)? ha él-e még?

1. jelentékeny kiterjedésű, jókora terjedelmű. nagy fa, síkság; ▸ nagy szemet mereszt | ▸ nagy valakinek valami nagy nekem ez a cipő. | zene a hasonló nevű “kis” hangköznél félhanggal bővebb terjedelmű <hangköz>, ill. ilyen hangközre levő <hang>. nagy terc.

2. számos egyedből, egységből álló. nagy tömeg, választék; ▸ nagy egyszeregy | a szokottnál v. a vártnál több; tetemes. nagy kiadás.

3. hosszú <idő>. öt év nagy idő. | sok évből álló <életkor>. nagy kort ért el. | nép későre járó. nagy idő van már.

4. gyerm felnőtt. ha nagy leszek ... | viszonylag idősebb <gyermek>. a nagyobbik fiam. | ▸ nagy gyerek

5. jelentős arányú, mértékű. nagy baj, vihar. | fontos, jelentős. nagy feladat; ▸ nagy idők | kitűnő, kiváló. nagy költő; ▸ nagy véleménye van nagy véleménnyel van valakiről | tört <kiemelkedő személyiség, kül. uralkodó állandó jelzőjeként.> nagy lajos király.

6. nagybetűvel írt v. nyomtatott. a nagy f. | zene az egyvonalasnál két oktávval mélyebb. nagy c.

7. hangzatos, de tartalmatlan. nagy szavak.

8. lelkes, buzgó v. szenvedélyes. nagy horgász. | <fokozó jelzőként.> nagy hős.

1. viszonylag idősebb gyermek. a nagyok vigyáznak a kicsikre. | gyerm felnőtt személy.

2. jelentős személy. történelmünk nagyjai. | sajtó nagyhatalom (vezetője). a négy nagy.

3. ▸ valaminek a nagyja

4. <kif-ekben:> jelentős feladat. nagyra hivatott.

5. (hsz-szerűen) ▸ nagyban

6. ▸ nagyokat ugrik egy nagyot; nagyokat alszik. | <kif-ekben.> ▸ nagyokat mond ▸ nagyot néz ▸ nagyra van valamivel ▸ nagyban megy a rongyszedés